Valamiért a vasúti átjárókat sokan nem tartják annyira veszélyesnek, mint amennyire azok.
Hiszen oké, hogy jöhet a vonat, de azon a néhány méteres nyamvadt sínpáron olyan gyorsan át lehet suhanni gyalog, autóval, motorral, bringával, hogy csak na…
és az ő szemszögéből próbálja felnyitni a szemeket:
„Te agyatlan barom! Remélem, megosztják annyian, hogy eljut hozzád Mezőtúrra az üzenetem!
Tehát még egyszer: te szerencsétlen hülye Mezőtúron, október 14-én délelőtt 10 óra 10 perckor a Berettyó-csatorna töltésének útátjárójában. Remélem, magadra ismersz! Mégis, mi járt a fejedben, mikor előttem kikerülted a félsorompót, és átmentél előttem? Magad előtt terelted a gyerekedet. Nagyon nem siettetek, mert miután átértetek, visszafordultatok és megnéztétek a tehervonatot.
Mi értelme volt ennek? Meg akartad mutatni a fiadnak, milyen kemény vagy?
Apa okos, ő jobban tudja, mikor ér oda a vonat, ugye? Megmutattad neki, hogy a sorompó felesleges, a vonat előtt mindig van hely. A fiadnak te vagy a példakép, most tovább adtad a tudást, hogy nem kell tisztelni a pirosan villogó lámpát. Ezért kockáztattad a magad és a gyereked életét.
Gratulálok!
Neveld csak belé te marha, hogy ezt bátran megteheti mindig! Majd ő is ezt fogja tovább adni, de lehet, hogy épp ezzel ölöd meg a gyerekedet vagy az unokádat.
Kikerülni a sorompót, mikor már látod a vonatot? Gyerekkel? Egészen elment az eszed?
1300 tonnás vonattal mentem feléd 100 km/h sebességgel. Mondhatod, hogy messze voltam. Annyira azért nem, mert jól láttalak. Legfeljebb 400 méterre lehettem. Tudom, az majdnem fél kilométer. Én inkább úgy mondanám, hogy 14 másodperc választott el titeket a haláltól. Ennyi időd lett volna eltakarodni előlem a fiaddal együtt, ha megtorpan egy darázs miatt, vagy megbotlik. Persze, veled ilyen soha nem történhet meg, te címeres ökör, ugye?
Tudod, te marha, hogy hány olyan embert gázol el a vonat, akiknek ugyanez volt az utolsó gondolata? Magyarországon naponta legalább egyet, de a múlt héten valahogy úgy alakult, hogy kettő is volt hétköznaponként. Olyan gyakran csapják szét a vonatok a magabiztos hülyéket, hogy már nincs hírértéke. Legfeljebb akkor kerül a hírekbe, ha nagyobb zavart okoz a közlekedésben. Na meg a gyerekek, mert azt imádja a bulvár. „Gyerekével együtt lépett a halálvonat elé.” Szép kis szalagcím lett volna belőled, te apának nem nevezhető felelőtlen senki.
Persze, te mindent megúszol. Ezt megmutatod a fiadnak is. Aztán ha mégsem sikerül, neked meg a gyereknek nagyon fájdalmas, de gyors halála lesz. De vajon hány életet teszel tönkre még? Feleségedét, családodét. Az enyém nem számít, egy mozdonyvezető tudja, hogy gázolni fog a pályafutása alatt, csak az a kérdés, hogy mennyit. Te viszont még nem láttad, milyen a gyereket halottszemléző rendőr arca. És hidd el, mikor a tűzoltó az ő nagyszerű hivatását választotta, biztosan nem gondolt arra, hogy majd marékkal kell szednie a szétfolyósodott belsőségeket.
Most megúsztad. Örülhetsz. A gyereked is megúszta. 14 másodpercen múlt.
A kép csak illusztráció. Ezúttal nem kerültél fólia alá. Aki a képen letakarva fekszik, szintén úgy gondolta, hogy átér a vonat előtt. Mint te.
Osszátok meg, hátha eljut hozzá!”
Jó lenne, ha ezeken a sorokon sokan elgondolkoznának, mert rengeted a halálos baleset a vasúti átjárókban.
Borítókép: Hiros.hu, illusztráció
MEGOSZTOM:
