Megjött az szolgáltatók kedve is, hogy elektromos töltőállomásokat létesítsenek. Mindez egy öngerjesztő folyamat, minél könnyebb egy elektromos autót fenntartani, annál könnyebb lesz eladni is.
Hétfőig 24 engedélyt adott elektromos járműtöltő állomások működtetésére a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), s ezeknek a száma a közeljövőben rohamosan növekedhet – írja mai cikkében a Világgazdaság. A piaci érdeklődést serkentheti, hogy a kormány tervei szerint 80 kilométerenként épülnének egyenáramú gyorstöltők, amelyek telepítéséhez az önkormányzatok százszázalékos vissza nem térítendő támogatást kaphatnak.
A 24, kiadott engedélyből 20 az Elműé, amely első lépésben 19 fővárosi és egy miskolci berendezéssel lépne a piacra. A gazdasági lap értesülése szerint a társaság arra számít, hogy megkeresik majd együttműködési szándékkal önkormányzatok és kiskereskedelmi láncok, amelyeket a törvény bizonyos ütemezésben áramtöltők kialakítására kötelez.
Az E.ON egyelőre csak egy győri fizetős e-töltőre kért engedélyt, ahogyan egy engedélyt szerzett a Szekszárdi Vagyonkezelő Kft. is, míg a Főtaxi két berendezéssel próbál szerencsét. A taxisok egyébként állami segítséget is kaphatnak: Lepsényi István, az NGM gazdaságfejlesztésért és -szabályozásért felelős államtitkára a napokban ismertette, hogy az állam támogatni fogja az elektromos taxik vásárlását és üzemeltetését, valamint az elektromos autók megosztásának (carsharing) további terjedését.
Jelenleg a hatályos kormányrendelet szerint az elektromobilitás szolgáltatás nem engedélyköteles, vagyis a szolgáltatás jelenleg is lehetséges a vonatkozó egyéb jogszabályok, előírások betartásával. E szolgáltatók szabadon alakíthatnak ki tarifákat lakossági és üzleti felhasználóknak, nincs törvényi megkötés, ami ezt korlátozná – válaszolt a Világgazdaságnak a MEKH. (A hivatal engedélyére tehát csak töltő működtetéséhez van szükség.)
Már csak az kérdés, melyik töltési elszámolás válik majd általánossá?
Az óra- vagy percalapú számlázás első hallásra jó ötlet lehet, hiszen meglehetősen könnyen kiszámolhatónak tűnik a végösszeg. A szakember szerint azonban ez nem teljesen igazságos. Ha ugyanis egy 6,6 kWh-s kapacitású töltővel csatlakozik valaki, akkor kétszer annyi energiát tud felvenni, mint akinek 3,3 kWh-s kapacitású töltője van, fizetni viszont mindketten egyformán fognak. Ráadásul külföldön látni olyat is, hogy még akkor is pörög a számláló, ha már teljesen fel van töltve a kocsi.
A kWh-s elszámolás egy fokkal jobb ötletnek hangzik, pláne úgy, hogy ehhez már a villanyszámla kapcsán hozzászokhattunk. Ebben az esetben azonban a töltőoszlopnál is meg kellene, hogy jelenjen a különbség aközött, hogy csúcsidőszakban vagy éjszaka töltjük az autónkat.
Az alkalmankénti töltés sem egy rossz ötlet, ám itt hasonló a probléma, mint a percalapú fizetéssel: mindegy, hogy 80 százalékon vagy épp 10 százalékon áll az akkumulátor, ugyanannyit kell fizetnünk a töltésért, hiszen alkalmat fizetünk, nem energiát. Ilyen elszámolás esetén kedvezményt járhat abban az esetben, ha a fogyasztó egy bizonyos tagsági vagy időszakos átalánydíjat fizet a töltőhálózat részére.
Erről a témáról már egy korábbi cikkben is olvashatott.
