Inkognitóban lévő mentősofőrünkkel korábban cikksorozatot is készítettünk a vonulási esetekről, leginkább abban a témában, hogy a budapesti autósok hogyan segítik őket, vagy éppen hogyan nem. Ezek a cikkek igen tanulságosra sikerültek.

Most megkerestük őt, mert arra voltunk kíváncsiak, hogy mi a véleménye a hazai médiumokban méltatlanul keveset hangoztatott esetről,

miszerint az öngyilkosságba menekült egy tűzoltó, a Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a vezetőség hibájából!

 

Bp-i Autósok Közössége:
Nyilván a tűzoltósághoz hasonlóan, nálatok is borzasztóan nagy a teher az emberhiány miatt! Hogyan tudtok megélni és mi motivál ma egy mentőápolót, vagy egy mentősofőrt, hogy ezt a „hivatást” válassza? Mesélj az árnyoldalakról!

Csaba (inkognitós mentősofőr):

Itt a pénz, mint motiváció, nem létezik.

Kétféle ember dolgozik a mentőszolgálatnál: Aki szereti ezt csinálni és aki imádja ezt csinálni. A bajtársak 90%-nak van másod, valakinek még harmad állása is,

hogy ételt tudjon tenni az asztalra a családjának. Aki nem dolgozik mellette, annak is van valamilyen más, kiegészítő bevételi forrása.

Nálunk ebből adódik a túlterheltség, a kimerültség.

Sok olyan bajtársam van, akiket egy 24 órás szolgálat után csak pár óra alvás választ el a másik munkahelyétől. Olyan ember, aki hétköznap dolgozik 9-től 5-ig el sem tudja képzelni, hogy mit jelent ez.

A bérfejlesztés tehát nem az erőssége a vezetőségnek. Tavaly szeptemberben volt egy kampány, miszerint 3 mérési elv alapján rangsorolják az állomásokat, és a leginkább terhelt állomásokon dolgozók terheltségi pótlékban fognak részesülni.

Az adatok gyűjtése 1 hónap után befejeződött, de a feldolgozás meghaladhatja a képességeiket, mert én azóta sem láttam azt a bruttó 3000 forintot a bérpapíromon. Szóval ígéretet sokat kapunk, de aki már több éve dolgozik itt tudja, hogy az az övé, amit már elköltött.

Mindezek miatt nagy a fluktuáció.

Jelenleg a Pest Megye területét lefedő Közép-Magyarországi Régióban (KMR) közel az autók 40%-a nem fut, mert nincs rá személyzet. Leginkább gépjárművezető hiányban szenved a régió. Budapesten, aki már 4 éve csinálja ezt, öregnek számít. Vidéki régiókban sokkal jobb a helyzet, ők 1 hét alatt mennek ki annyi beteghez, mint mi 1 nap alatt, jobban bírják a bajtársak ezt a munkát, sokkal alacsonyabb a munkaerőhiány.

Bp-i Autósok Közössége:
Mi a helyzet a túlórákkal? Azt nyilván kifizetik azért…

Csaba (inkognitós mentősofőr):

A mentőszolgálatnál nem a túlórákkal van a baj. Sőt, azt még jól is fizetik. Az alacsony alapbér, ami miatt mindenki erre kényszerül.

Járja a világot a nagy hír, hogy emelik a bérünket. Még a belsős levelezésben is kaptunk erről többször hírlevelet.
Azokat már nem is olvasom, mert azt már sehol nem említik, hogy mellette más juttatásokat meg elvesznek, így a 10%-os fizetésemelés nekem 2,6%-ot jelentett.

Bp-i Autósok Közössége:
Bármi pozitívum, amit valósnak éltél meg?

Csaba (inkognitós mentősofőr):

Persze van pozitívum is. Az elmúlt években a mentőszolgálati igazolvánnyal utazhatunk a BKK járművein díjmentesen. Ez a havi 10000 Forint sokaknak segítség.

Azt sajnálom, hogy az én igényeimet alul múlja a budapesti tömegközlekedési színvonal, ezért nem használom ki ezt a lehetőséget. Nem a járművek minőségével, sokkal inkább az utasok viselkedésével van a gondom, de erről nem a BKK vagy a Mentőszolgálat tehet.

Pozitívum az is, hogy végre rendszeresen kapunk új autókat, erre sokat költ a Mentőszolgálat, ahogy a felszereléseket is szépen fejlesztik.

Bp-i Autósok Közössége:
Mi a munkátokban a legbosszantóbb?

Csaba (inkognitós mentősofőr):

Ami döbbenet, hogy betegek nagy része taxinak néz minket. Nekem, személy szerint ez a megterhelő, hogy a betegek 2 hetes panaszokkal hívnak mentőt úgy, hogy a saját gyógyulásukért addig nem tettek semmit.

Egy műszak alatt átlagban 100-120 kilométert futunk a városban, sokszor kék lámpával. Az utak olyanok, amilyenek. Az autósok egyre előzékenyebbek, de még mindig vannak, akik nem értik, hogy miben lehetnek a segítségünkre.

Az viszont, hogy a helyszínen teljesen bagatell, mentőhívást nem indokló feladatokkal találkozunk elszomorító, mert súlyosabb esetekhez emiatt nem tudunk időben menni. Sok bajtárson látom, hogy ez az, ami komoly stresszt okoz számukra.

Bp-i Autósok Közössége:
Hogyan lehet ezt bírni?

Csaba (inkognitós mentősofőr):

Csak ha szereted. Ki kell tudni zárni a külvilágot, a gondokat és nem szabad hazavinni a munkát, különben felemészt.

Nem menthetsz meg mindenkit, és nem haladhatsz mindig úgy a városban, ahogy szeretnél.

Cikkünket, interjúnkat a tegnap a szakszervezetek.hu független hírügynökség oldalán megjelent tragikus hír és Bárdos Judit szakszervezeti elnök sorai ihlették, miszerint öngyilkosságot követett el egy tűzoltó munkahelyi okok miatt!